Untitled / Cím nélkül


2012 / installation, mixed media / 170 x 30 x 40 cm
2012 / installáció, vegyes technika / 170 x 30 x 40 cm

Exhibited: 
- HP InnovArt / Budapest / Hungary / 2014
- Tradition reconsidered / Ernst Museum / Budapest / Hungary / 2012



My latest project, 'Untitled' is coated with a special thermo paint, that is normally black, but becomes transparent if it's tempreture rises. I covered the pictures with it, so as the viewer touches them, they become visible.

As an artist, I've been interested in the body as an identity- and message mediating tool for a long time.

Our physical body makes self-representation possible for us, because we can express our identity without words by only dressing up our bodies (fashionably). By wearing clothes, we can send messages to our
environment about who we are, how we see ourselves, and we can consciously influence the opinions of others about ourselves.

Although by examinating the messenger function of the body, i was interested in the background of prostitution for a long time, i made my first personal contact with professional prostitutes, while i was in Amsterdam. While having conversations with them, i realized, that unlike most of us, they can "untie" themselves from their bodies, offer and sell it for money. They objectify their corpus on purpose, so they can let others to treat them the same way.

Though prostitution is a very sensitive (taboo) topic, for me it opened new ways of thinking about the human body.

I made these series in collaboration with professional prostitutes.

My models in exchange for their anonimity offered their bodies like they do it as a job. They let me to scan their bodies with a special manual scanner, so as to print the scanned data and apply it on wooden boxes.

The creation process had a symbolic value as well. For me the scanning of the bodies of the girls in high resolution symbolized, how they are touched by strangers' hands every day.

I wanted the viewer -who for the first glance sees only black boxes- to get involved with the artwork, that's why i used the thermo paint. As the viewer warms the black surface, makes the bodies of the girls appear by the touch.

Touch, stroking and physical contact has an important role in this work of mine, such as in the lives of the girls. The viewer can only enjoy the works by touching them, by creating contact with them by their physical bodies. The intensity of the touch defines the intensity of the experience as well: the more we give up our role as an outsider, the more we can see of the portraits. The viewer decides how long he/she wants to "possess the body".

///////////////////////////////////////////////////

Művészként régóta foglalkoztat a test mint identitás- és üzenetközvetítő felület.
Fizikai valónk lehetővé teszi számunkra az önreprezentációt, hiszen testünk (divatos) felöltöztetésével szavak nélkül is kifejezhetjük saját egyéniségünket. Öltözködésünkkel üzenhetünk a külvilágnak arról, kik vagyunk, milyennek látjuk magunkat, és tudatosan befolyásolhatjuk mások rólunk alkotott képét is.

Bár a test üzenetközvetítő funkciójának vizsgálata kapcsán korábban is érdekelt a prostitúció mint iparág, elsőként amszterdami tartózkodásom során kerültem személyes kapcsolatba hivatásos örömlányokkal. A velük való beszélgetések során döbbentem rá, hogy ők, akik szó szerint a testükből élnek, és akiket kuncsaftjaik gyakran csupán tetszetős bábukként kezelnek, valójában saját egyéniséggel, saját történettel rendelkező emberek. Legtöbbünkkel ellentétben képesek tudatosan „függetleníteni magukat” testüktől: áruba bocsátani, megvételre kínálni azt. Szándékosan tárgyiasítják saját fizikai valójukat, amelyet azután mások is tárgyként, áruként kezelnek majd.

Noha a prostitúció rendkívül kényes (tabu)téma, számomra mégis a testről való gondolkodás új dimenzióit nyitotta meg.
6 darabból álló portrésorozatomat – amelynek a kiállításon 4 darabja látható – olyan örömlányokról készítettem, akik hivatásszerűen űzik ezt az ősi mesterséget.
Modelljeim anonimitásuk megőrzéséért cserébe készek voltak felkínálni testüket a közönségnek – ahogyan ezt munkájuk során is teszik. Vállalták, hogy egy speciális, kézi szkenner segítségével beolvassam a testüket, és az így létrehozott, közel életnagyságú printeket különálló fa dobozokra applikáljam.

A munkafolyamat maga is szimbolikus gesztus volt részemről: ahogyan a nagy felbontású szkenner letapogatta a lányok testét, ugyanúgy naponta érintették, érintik őket idegen kezek.
Azt szerettem volna, hogy a néző, aki első pillantásra csak földre fektetett sötét dobozokat lát, maga is bevonódjon a művekbe. A dobozokat éppen ezért egy különleges, fekete termo festékkel fújtam be, amely a kéz melegétől válik áttetszővé – így fedve fel az alatta lévő második festékréteget: a lányok testét.
Munkámban, csakúgy, mint portréalanyaim életében, központi szerepe van az érintésnek, simogatásnak, vagyis a fizikai kontaktusnak. A néző csak akkor élvezheti az alkotásokat, ha megérinti azokat, ha saját teste segítségével létesít kapcsolatot a művekkel.
Az érintés intenzitása meghatározza a művek élvezhetőségét is: minél inkább feladja valaki saját kívülálló pozícióját, annál többet láthat a portrékból.
A néző saját döntésének megfelelő mértékben és ideig veheti birtokba a lányok testét – természetesen csupán átvitt értelemben.



A projektleírás szövegében közreműködött: Pelesek Dóra